Szobák

Egyágyas, piszkos motelszobák az emeleten, összesen négy. Az egyikben maga Bill, a mogorva csapos lakik.

//Chloe //

Bár Miranda több tucatszor is biztosította róla, hogy nála mindig otthonra lelne, valahogy mégsem szeretett volna élni ezzel a lehetőséggel, hisz egyrészt fura lenne, másrészt van némi kételye afelől, hogy örülne neki, ha meglátná ezt a spéci nyilakkal teli rakott tegezt, amit most cipel magánál. Szerencsére ez a kocsma továbbra is jutányos áron adja a szobáit, hisz jól tudják, hogy épp eszű ember -vagy csótány - inkább az utcán aludna, ha választhat. Az utcán viszont lehet valakit zavarna, ha egy elmebeteg robbanó nyilakkal lövöldözik, hogy lássa működik-e. Abból, ahogy a próbababa feje füstölögve gurul Maverick lábához arra következtet, hogy működik.
~Nem rossz...egyáltalán nem rossz.~
Ekkor valami nesz hall a tető felől, és egy újabb nyilat kihúzva arra felé fordul, ahol a legnagyobb rést látja.
~Egy ember ezen nem férne át, de valami sokkal veszélyesebb...mondjuk egy 30 centis sárkány simán...~
-Késtél...

A kórházból egyenesen visszaindultam a Bolhapiacra, hogy felelősségre vonjam Mavericket, de addigra már elment. Na, persze én sem tegnap kezdtem a szakmát, így nem volt túl nehéz megtalálnom. Kevesebb az abszolút minimalista igények kielégítésére tervezett vendéglátó egység a Marson, mint az ember hinné. Persze mehettem volna előírásszerűen az ajtón át is, de nem emlékeztem pontosan, hogy előző este milyen helyeket is kerestünk fel Melissaval, így arra az elhatározásra jutottam, hogy jobb, ha minél kevesebben veszik észre, hogy (talán megint?) ott tartózkodom.
A tetőn található résen sárkány formában könnyedén átsiklottam, és bár a fogadtatás a legkevésbé sem volt szívélyes, a rám szegeződő nyílvessző mellett is úgy véltem, nem én vagyok az, akinél most indokolt a halálfélelem. A földre huppanva ismét emberi alakomban közeledtem felé öles léptekkel.
-Billy két hétig ágyhoz lesz kötve - jelentettem sercegő hangon. - És utána is még jó ideig sántítani fog. Nem tesz feljelentést, de csak azért, mert megkértem rá, hogy hadd intézzem el ezt én.
Eddigre odaértem elé, és ha még mindig fel volt szerelkezve, gyakorlott, gyors mozdulattal csavartam ki a kezéből, majd hajítottam a sarokba, dühtől lángoló tekintetemet folyamatosan az övébe fúrva. Mondanivalómat innentől kezdve mondatonként egy-egy erőteljes mellkasba bökéssel zártam nem foglalkozva a mutatóujjamat hamarosan kínzó fájdalomról, amit a kemény felülettel való kőkemény találkozás okozott.
-Na, idefigyelj, Shepard! Semmi közöd a magánéletemhez. Billy nem bűnöző, hanem a kollégám, semmit nem tett, amivel kiérdemelte volna az ilyen magas fokú fenyítést. Ezen kívül úgy értesültem, hogy lesből támadtál rá, amit már végképp nem indokolt semmi. De mivel őt is meghallgattam, ezen kívül tudom, hogy milyen kapcsolat fűz a nővéremhez, adok neked is egy esélyt. De csak egyet! Magyarázatot!

Mikor látja, hogy tényleg Chloe az, aki bemászott a résen - jó a füle, de azért nem Jedi - természetesen leereszti az íjat, hisz az új robbanótöltet figyelmeztetésnek kicsit talán erős lenne, és igazán nem is szeretné bántani...na jó, ebben nem teljesen biztos az utóbbi időben, de adjunk egy esélyt a józan észnek nemde?
-Helyes - jegyzi meg érzelemmentes arccal, ám a fegyverét tartó keze falfehérré válik a férfi nevének említésétől is. Másik keze reflex szerűen mozdul előre, hogy védekezzen a támadás ellen...ami végül egyenlőre elmarad, így az is csak lóg a levegőben, ahogy a mellkasát bökdösi a nő.
-Ha semmi közöm hozzá, mi a pokolnak kellett az orrom előtt megbeszélni vele a "randitokat", azok után...
És akkor megint Melissa! Hát ilyen nincs...
-SEMMI KÖZÖM A NŐVÉREDHEZ! AZT A TETVET MEG AZÉRT LŐTTEM LÁBON, MERT TÚL RÉSZEG VOLTAM, HOGY FEJBE TALÁLJAM! ÉS NEM ÉRDEKEL AZ SEM, HA FELJELENT, HA EZZEL ELÉRTEM, HOGY VÉGRE NE VIGYOROGJON ÚGY RÁM, HA A SZOBÁBAN VAGY, MEGÉRTE!!!
A végére aztán ellöki a nő kezét, és hátrál tőle, ilyen közel ugyanis túl veszélyes rá a kisebb termetű nő, ő a hosszabb karjaival alig tudna védekezni, ha neki esik.
-Még valami?

-Melissa is ott volt, mégsem csinált belőle ekkora felhajtást - vágtam vissza még mindig higgadt, de azért indulattól remegő hangon. - És te mondtad, hogy rosszul csókolok, én csak hallgattam rád, és megpróbáltam javítani egy hibámon. De mégis kivel kellett volna gyakorolnom? A hajó indítópanelével?! Komolyan nem értem, mi a bajod ezzel. Én nem adhatom meg neked, amire vágysz, te meg nekem, amire én vágyom. Innentől kezdve tiszta sor, hogy mindketten keresünk valaki mást. Nekem ott van Billy, aki évek óta jól beválik, neked meg Melissa, akivel elhiszem, hogy jelenleg nem vagytok együtt, de eléggé adná magát, hogy igényt tartsatok néhányszor egymásra. Szóval matematikailag is helytálló a jelenlegi helyzet, amit te művelsz pedig abszolút ésszerűtlen és logikátlan!
Mikor meghallottam, hova célzott eredetileg, végképp elszakadni tetszett bennem valami. Hátrálását közeledő lépésekkel kompenzáltam, és mivel elég közel voltunk már a falhoz, nem okozott nehézséget, hogy elkapva a felsőjét nekitaszítsam, és lábujjhegyre állva közelebb kerüljenek a szemeink.
-Mégis mit képzelsz te? - rivalltam rá. - Ki vagy te, hogy bármit megengedhess magadnak? Gyilkosságot akartál elkövetni, és úgy érzed, hogy ez teljesen rendjén van? Billy megadja nekem azt, amire szükségem van, és amire te nem voltál hajlandó. Veled ellentétben ő nem akar érzelmi kapcsolatot, úgyhogy megfelel neki az, hogy csak két havonta létesítsünk szexuális kapcsolatot. Mi ezzel a baj? Neked meg olyan nőt kéne keresned, akinek nincs baja az érzelmekkel, és még ért is hozzájuk, nem úgy, mint én. Erre lenne tökéletes választás Melissa. De neked semmi sem jó!
Még egyet löktem rajta, de nem durván, inkább csak jelzésértékűen, majd hátrébb lépve, némiképp lecsillapodva álltam meg a szokásos kisterpeszben, a hátam mögé kulcsolt karokkal.
-Ilyesmi még egyszer ne forduljon elő - utasítottam komoly hangon. - És ez nem kérés. Parancs.

Azon, hogy Melissa nem akadt ki ezen úgy, mint ő, különösebben nem lepődik meg. A csaj egy tragédia, de azért nem görög módra! A többin csak a szemeit forgatja. Tudja jól, hogy ez Chloe, nem is várhatna tőle mást, sőt, még azzal is tisztában van, hogy tényleg hülyeség volt leinni magát, aztán fegyvert ragadni, és az előző nap Chloe-tól hallott verset énekelve lövöldözni arra a tenyérbemászó alakra, de jelenleg olyan ideges, hogy hamarabb fogadna cölibátust, minthogy ezt beismerje! A dolog persze megint ott válik egyre rosszabbá, ahogy Billy-ről kezd beszélni, és a vége felé már egyre kevésbé tudja szégyellni magát, amiért kárt tett benne, és inkább valami másra koncentrál:
-Egy frészt adja meg neked ami kell! Ha normálisan csinálják, nincs az az isten, hogy kibírnál nélküle két hónapot.
Azt, hogy Melissa-val csupán az lenne az egyetlen probléma, hogy mindketten a normális emberekre buknak, és egymást kölcsönösen nem tartják annak, ráadásul nem is szeretik egymást, inkább nincs kedve elmagyarázni, mert kezd olyan szaga lenni a dolognak, mintha valaki a quantumfizikáról papolna....nos, Maverick-nek akár...
A lényeg, hogy a lökésre már reagál, és félreüti a nő kezét, aztán ő maga is hátrébb lép.
-Te nekem nem parancsolgatsz. A haverod meg ha megint nekem meséli el, milyen jól szórakozott, az új nyílvesszőmmel lövöm herén.

-Többet is kibírok szex nélkül, mint két hónapot - szögeztem le. - Csak éppen nem lenne semmi értelme. Úgy vélem, ez az optimális idő, kellő gyakoriságot tesz lehetővé, hogy a szervezetem ezen igényeinek is eleget tehessek, de nem kell túl sok időt együtt töltenem a partneremmel, nehogy a végén még érzelmek alakuljanak ki. Azt is kibírnám, ha egy álló napig nem ihatnék egy csepp vizet sem, csak nem látom értelmét, miért tennék olyat.
Nagyon nehéz volt kiigazodnom Mavericken, elvégre olyan területre tévedtünk (illetve ráncigált be), amihez egyáltalán nem értettem. Örültem volna, ha ott lett volna Melissa, hogy magyarázattal szolgáljon nekem, de valahogy mégis úgy véltem, ezt most négyszemközt kell megvitatnunk. Nagyon igyekeztem követni a történéseket, de én csak annyit láttam, hogy Maverick ok nélkül rálőtt valakire. Jó lett volna azt hinni, hogy mégis indokolt volt a támadás, de a magyarázata egyszerűen annyira logikátlan, kusza és egyáltalán teljesen értelmetlen hadoválás volt, hogy képtelen voltam megfejteni.
-De igen, parancsolok - közöltem vele színtelen hangon, figyelmen kívül hagyva a kezem félrelökését. - Méghozzá a törvény nevében. Amit tettél, bűncselekmény. Börtönben lenne a helyed. A legközelebbi ilyen esetnél, nem érdekel, ha Billy szemet huny felette, én foglak feljelenteni, mert miközben te részegen lövöldözöl, ráadásul még be is ismered, hogy az alkohol befolyásoltsága alatt még célozni sem tudsz rendesen, aközben én és a kollégáim azon dolgozunk nap mint nap, hogy az embereket megvédjük az olyan ámokfutóktól, mint te. És nem érdekelnek a kifogásaid. Ha nem jelent rád közvetlen életveszélyt, nem emelhetsz rá kezet.
A hegyi beszéd végeztével, bármit is reagált rá, hátat fordítottam rá, és már épp indulni készültem, de ekkor eszembe jutott valami, és visszafordultam.
-Van még valami. Billy azt mondta, ugyanazért nem jelent fel, amiért nem is megy utánad, hogy visszaadja neked a kölcsönt... és amiért többet nem találkozhatunk munkán kívül. Nem akart több magyarázatot fűzni hozzá, azt mondta, kérdezzelek meg, miért tetted, és ne fogadjam el magyarázatnak azt, hogy részeg voltál. Szóval? - húztam fel a fél szemöldököm. - Hallgatlak. Mindez miattad történt, úgyhogy ki vele. Mint már kifejtettem, a viselkedésed sem matematikailag, sem logikailag nem helytálló, gyakorlati szempontból abszolút hátrányos. Szóval mégis mivel indokolod ezt a minősíthetetlen viselkedést?

A "törvény" szóra halkan felhorkan, aztán diszkrét röhögésbe kezd.
-A Földön sem te képviseled a törvényt kis csaj, ezen a bolygón meg a helyiek azt hiszik szitokszó, a rendőrségről meg, hogy egy lila színű tehén egy édesség csomagolásán. Mellesleg, lövök olyan jól részegen,mint mások józanul.
Nem, nem nagyon hatja meg a hegyi beszéd, és ahogy a nő hátat fordít neki, már nyúl is egy másik nyílvesszőért, hogy kipróbálja ezt a fajtát is egy másik - nemsokára fél szemű - próbababán, ám ahogy Chloe visszafordul, a kérdés annyira mellbe vágja, hogy kis híján az íja is követi azt, csak a képén, ahogy éppen sikerül nem elengednie meglepetésében.
~Hogy az a rohadt...erre mégis mit válaszoljak? De komolyan, ez Chloe, majdnem annyira kiakadna az igazságon, mintha csak lezseren közölném, hogy mert imádok másokat térden lőni, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek...ja nem, nem akadna ki, engem akasztana ki...áh, annyit meg ér...~
-Tényleg tudni akarod? - Kérdi fáradtan, miközben egyenesen a próbababa szívébe lő a nyíllal, és átkozza az eget, amiért az ő speciális íja csak gyilkolásra jó. A nyílvessző vége remegve áll ki áldozatából, végén azzal a kicsit vastagabb speciális résszel, mely így, hogy nem kapcsolták be, nem nagyon csinál semmit.
-Azért, mert nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy te és ő....szóval egyszerűen besokalltam oké? Aztán leittam magam a sárga földig, és amikor már kettőig alig láttam, az egyik részeg barom azt mondta, hogy ha az ő szerelmével csinálnák ezt, és akkora íjat cipelne magával, tuti tökön lőné a fickót, és a 30. sör után ez egyáltalán nem hangzott hülyeségnek. Most már egy kicsit, de nem ez a lényeg...
A földhöz vágja az íjat, hogy bele reccsen a padló, aztán gyors, és hatalmas léptekkel beéri Chloe-t, hogy elállja az útját a hasadék felé, aztán újra fölé magasodjon.
-Azért viselkedek így, mert az őrületbe kergetsz...megőrülök érted, és te...te...
Megragadja a két vállánál, aztán minden gyengédség nélkül a falhoz szorítja.
-Talán jobb lenne, ha most mennél.

-Emberek életét kell megóvnom olyanoktól, akik nem tartják az olyan alapvető törvényeket sem, mint hogy ne bántsanak másokat - emlékeztettem higgadtan. - Szóval de. Ha nem is vagyok rendőr vagy nyomozó, a törvényt képviselem. De ha ez nem is így lenne, akkor sem ajánlanám, hogy még egyszer próbálkozz. Egyébként meg mintha azt mondtad volna, hogy a fejére céloztál. Szóval vagy hazudtál, és nem állt szándékodban megölni, csak súlyos testi sértést elkövetni, ebben a helyzetben azonban még azt sem hozhatod fel mentségül, hogy alkohol befolyása alatt álltál, vagy most hazudsz, és a nyilvánvaló az igazság, miszerint az ember részegen nem céloz olyan jól, mint józanul. De a te esetedben ez végül is mindegy. Nem mehetsz Billy közelébe, és semmi másféle módon sem árthatsz neki, világos? Már okod sincs rá, többet nem fogunk találkozni munkán kívül.
Reméltem, hogy ezzel tisztáztuk a lényeget. Maverick kifakadását (mind szóban, mind a nyílvessző kilövésével) figyelemmel kísértem, elvégre én kérdeztem. Megint voltak homályos részek, amiket nagyon nehezen követtem, de minden tőlem telhetőt elkövettem.
-Nem megyek sehova - jelentettem ki mérgesen, ellentmondást nem tűrő hangon, miközben ismét elkaptam a grabancát. - Két hónapnál tartok, és nem akarom a hatékonyságomat kockáztatni a te őrjöngésed miatt, még akkor sem, ha szerinted én tehetek róla. Pár nap alatt pedig nehezen találnék új partnert, aki ráér, elfogadja a feltételeket, egészségügyileg elfogadható állapotban van, és szexuálisan kellőképpen vonzó.
Kapott pár másodpercet,, hogy megeméssze, de ha nem fejezte ki elég egyértelműen, hogy érti, folytattam.
-Kárpótlással tartozol nekem. Úgyhogy ma éjjel itt maradok veled, hogy végre a hasznodat is vehesse végre valaki!
Kellő tanulással elsajátíthattam, hogyan használhatom ki a méretbeli különbségeket, sőt, hogyan fordítsam a saját javamra ne csak a másik esetleg lankadtabb figyelmét, de akár az erőfölényét is. Így aztán egyetlen lendületes mozdulattal megpördültem, t is húzva magammal, hogy helyet cseréljünk, majd a falhoz lökve egyik kezemmel még mindig a felsőjét markoltam, a másikkal pedig elkaptam a nyakát, és lerántottam magamhoz, hogy megcsókolhassam vadul, fullasztóan.
Mikor vége volt, villogó szemmel néztem rá.
-Na, ha tényleg olyan pocsék vagyok, itt az ideje, hogy megmutasd, te mit tudsz nagyokos! - sziszegtem oda neki dühösen az ágy felé taszigálva.

~Nem, éppenhogy azt mondtam, nem oda céloztam, mert túl kicsi volt, és nem tudtam eldönteni, melyik az igazi a négy közül, ugyanakkor úgy gondoltam, az 500 heréjéből csak el tudok találni egyet - részegen furán gondolkodom, de ki nem? - viszont kétlem, hogy ezzel meg tudnám nyugtatni, úgyhogy inkább hagyjuk.~
A fentiekből látható, hogy azért tényleg, nagyon próbál lehiggadni, és valamennyire működik is, ám még mindig kevésbé, mint amennyire kedve lenne szamurájkardot ragadni, valahányszor kiejti a fickó nevét. Mondjuk, amennyire pattog a levegő Chloe izzó dühétől, lehet amúgy sem lenne hülyeség fegyvert ragadni, ha még mindig elsődleges prioritásnak számít a "túlélés" nevű játék.
-Ha maradsz, nem tudom garantálni, hogy...mi van???
Kár, hogy a józan ész ma kispadon marad, ahogy szorongatja a nőt, meg is lesz az eredménye. Mire magához térne a meglepetésből már nagyot is nyekken a falon, aztán az apró termetű nő úgy rántja le magához, és csókolja meg, hogy semmi szusz nem marad benne.
-Na álljunk csak meg!!! - Kiált fel, amikor végre sikerül levegőt juttatni a tüdejébe, és ezúttal már odafigyel rá, hogy amikor megragadja ezt a kimondottan veszélyes nőszemélyt, és hátrébb emeli, olyan fogást használjon, amiből nem tud kimászni egykönnyen. Pár hosszú másodpercig csak mered azokba a haragtól égő szemekbe, s nem hall semmi mást, csak vére áramlásának fülsüketítő dobogását, s ez alatt ő maga is kimondottan haragosan tekint a nőre, aztán felkapja, mintha súlytalan lenne, magához rántja, hogy a térdei a dereka körül lógjanak a levegőben, és most ő támadja le egy hosszú, szenvedélyes csókkal, ami bőven kitart addig, amíg elcipeli a nőt az ágyig, aztán valósággal rá hajítja.
-Nem vagy pocsék, csak az kéne, hogy érdekeljen is, amit csinálsz! - Veti oda mérgesen, az ágy szélénél állva, aztán előre hajol, és kikapja a fegyvert Chloe övéből, hogy messzire hajítsa azt.

Már épp rá akartam kiáltani, hogy nem, nem állunk meg, mindezt csak magának köszönheti, hiszen ő szúrta el nekem a másik, már bevált partneremet, úgyhogy köteles jóvátenni, de nem jutott rá időm, ugyanis a következő pillanatban már repültem is felfelé, pedig át sem változtam. Most már mindkét karommal öleltem Maverick nyakát és vállát, miközben a lábaimmal a derekát karoltam át, hogy alul is, fölül is kapaszkodjak. Nem ellenkeztem, hevesen viszonoztam a csókját, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt rám semmiféle hatással. De hát a csókot pont erre találták ki, nem? Hogy ne kelljen sok időt vesztegetni, és hamarabb a lényegre lehessen térni. Elvégre az éjszaka elsősorban alvásra van, arra is kell némi időt szentelni. Az időt így aztán jól be kell osztani.
Úgy tűnt, Maverick is így vélekedett, mivel sebesen az ágyhoz rámolt, és szabályosan a párnák közé hajított, hogy bizony hangos nyekkenés lett volna belőle, ha nem lettem volna jól képzett katona, így a talpaimra érkeztem, egyiket guggolásszerűen behajlítva azon az oldalon előtte támaszkodva az ágyra a kezemmel, másikat oldalra nyújtva, azzal a karommal végigkövetve (így szintén kinyújtva), hogy segítsem az egyensúlyt és a súlyom egyenletes elosztását.
-Hogyne érdekelne, amit csinálok - méltatlankodtam, és hagytam, hogy lefegyverezzen. - A szex előnyös élettani hatásai miatt élek nemi életet, hogy ezzel is fokozzam a szervezetem ellenálló képességét, és védekezzek számtalan pszichés gond ellen. Ez túl fontos ahhoz, hogy ne foglalkozzam vele. Ha mindez nem érdekelne, nem is élnék nemi életet.
Beszéd közben felálltam, és lehúztam a ruhám cipzárját végig a mellkasomon, majd a hasamon, majd lehúzva kiléptem belőle. Már csak a fehérnemű maradt. Miközben letérdeltem, felemeltem a jobb kezemet, kinyújtva rajta mindegyik ujjamat.
-Úgy tudom, a férfiaknak szexuális ingerlés céljából optimális látványt nyújt egy nő fehérneműben. Úgyhogy kapsz öt másodpercet. Öt... négy...
Visszaszámolás közben egyesével hajtogattam le az ujjaimat.
-...három... kettő... egy. Oké, ennyinek elégnek kellett lennie. Lássunk hozzá, nyolcra a főnököm irodájában kell lennem, vagyis legkésőbb hétkor fel kell kelnem. Kétezer-négyszáz óráig van időnk.
Eddigre már pattant a melltartó kapcsa is, a fehérnemű pedig puhán landolt a földön.

Kezd attól tartani, hogy ha így megy tovább, akkor percek kérdése, és minden lehetséges értelemben, abszolút, teljes mértékben elveszti az eszét. Chloe nem elég, hogy vadítóan szexi, kiborítóan idegesítő, és a közelsége is őrjítő, de ráadásul hirtelen elkezdett normálisan csókolni,szóval még az előző beszólást sem érdemelte meg igazán, s tényleg csak azért kapta mégis, mert Maverick kezdi gyanítani, hogy egy normális bókért itt seggberúgás járna.
-Ja, igazad van, a pszichés gondok ellen feltétlen védekezned kell. Nem akarom tudni milyen az, ha TE kattansz be a szexhiánytól.
A "kígyóbűvölő" száma a cipzárral viszont kimondottan hatásos, s semmi szükség arra az öt másodpercre, hogy a testrésze, mely azzal fenyegeti, hogy ha ezt most elszúrja, akkor összepakolja golyóit, és lelép, most teljesen harcra készen várja, hogy végre kiszabaduljon börtönéből, és segíthessen ennek a kedves, aranyos lánynak, ha már ilyen szépen kéri.
-Ez olyan buja - jegyzi meg gúnyosan, bár ez a hangsúlyából aligha vehető ki, ahogy halkan duruzsolja ezt, a határidő ismertetése után, és az ágyra térdel, pont szemben a nővel. Kezei gyakorlatilag maguktól csapnak le mindkét célpontra, hogy azokat gyengéden, mégis határozottan megmarkolva döntse hátra álmai nőjét, aztán eleressze, és hátat fordítson neki...
-Na nem, nekem ez így nem megy. - Jelenti ki, és szinte hallja, hogy odalentről valaki elküldi a francba, miközben ágaskodva azt bizonygatja, hogy hülyeségeket beszél. - Ehhez még én is túl romantikus vagyok.
Ezzel hátat fordít, és megpróbál fölkelni az ágyból.

+18

-Igen, azt én sem várnám meg - bólintottam egyetértően. - Mondjuk még nem volt rá példa, de szeretném, ha ez így is maradna. Jövő héten bevetésre várnak, hoznom kell a formámat. Nem fogom miattad elszúrni.
Nadrágja mozgolódásából egyértelműen kitűnt, hogy semmi ellenvetése nincs azellen, hogy végre nekilássunk, nyilván ő is felfogta, hogy vészesen telik a szexre kiutalt idő. Megjegyzésére azonban értetlenül döntöttem oldalra a fejem.
-Buja?
De nem is hagyott sok időt ezen gondolkodni, mivel hamarosan lecsapott a számára legkívánatosabb testrészeimre, én pedig hagytam, hogy mindeközben hátradöntsön az ágyra. Ezek szerint ő szeret felül lenni. Nekem végül is mindegy, ahogy gondolja. Annál nagyobb volt a döbbenetem, amikor mégis eltávolodott tőlem.
-Nem megy? Miért nem?... Ó! Vagy úgy! Bocsánat. Mindjárt...
Gyors mozdulatokkal hámoztam le magamról a maradék, legapróbb méretekkel rendelkező ruhadarabot is magamról, amelynek jelenléte valóban megakadályozta volna a behatolást. Így aztán már anyaszült meztelenül ültem előtte az ágyon. De aztán már megint olyan szót használt, amit nem tudtam hova tenni, viszont már kezdtem megelégelni, hogy nem csupán megfoszt az eddig abszolút bevált partneremtől, de aztán annyira sem képes, hogy jóvá tegye, amivel szerintem igenis tartozott nekem. Határozott mozdulattal foglaltam hát helyet az ölében, mielőtt még felállt volna, vele szemben, lovagló pózban, mintha egy megfordított székre ültem volna. Szigorú tekintettel néztem a szemébe, arcát a két tenyeremben tartva, hogy muszáj legyen viszonoznia a pillantásomat.
-Senki nem beszélt itt romantikáról - világosítottam fel. - Már jeleztem, hogy arra én alkalmatlan vagyok, és ha arra vágysz, inkább Melissanak udvarolj. De mivel tönkretetted az estémet, kárpótlással tartozol. Ha itt végeztél, mehetsz romantikát keresni, de egyenlőre itt van tartozásod, amit kötelességed teljesíteni. Úgyhogy hagyd abba a nyavalygást, esküszöm, rosszabb vagy így, mint egy tengerész!
Ismét megcsókoltam, de ezúttal már nem hagytam neki lehetőséget. Lábfejeimmel elkaptam az ágy szélét, horogszerűen akasztottam be őket, hogy a kívánt irányba tudjam magunkat húzni, miközben kezeimmel a vállánál fogva toltam Mavericket hátra a takaróra.
-Nincs de, nincs hát, nincs semmi - közöltem vele halkan suttogva a szájába. - Szex van!

+18

-Igen tudom, engem osztottak be melléd - Vág vissza kissé morcosan, annak ellenére, hogy mellesleg soha senki mással nem dolgozott még együtt a cégnél, és az eddig igencsak kedvező túlélési rátája miatt nem is valószínű hogy fog.
-Nem, nem azért nem megy - forgatja meg a szemeit, ami öreg hiba, hisz pont ennyi idő kell a nőnek, hogy mint a villám az ölébe lendüljön, és egy olyan fogásba szorítsa be, amiről a szakirodalom nem sokat mesél, hogy mégis miképpen lehetne kiszabadulni belőle, hisz a legtöbben azért tudnának ölni, hogy bele kerüljenek. Gyakorlat híján marad a rögtönzés, így aztán alaposan kihasználja, hogy sokkal erősebb mint Chloe, ám még így is pattanásig kell feszítenie minden izmát, hogy fel tudjon kelni az ágyról, természetesen a még mindig rajta csimpaszkodó nővel együtt.
-Kapd be! - Kiált rá a tengerészes beszólás után, aztán megragadja a vállainál fogva, hogy könnyebben le tudja fejteni magáról, ám ez már nem megy még annyira sem, így addig tántorog vele, amíg Chloe háta egy oszlophoz ér. Ott nekitámasztja a meztelen testet, hogy minden erejével a szabadulásra koncentrálhasson, és ne kelljen tartania, miközben dühösen fújtat, ész szinte átdöfi azokat a gyönyörű kék szemeket a saját szikrázó tekintetével abban a fél percben, ami megelőzi az újabb csókot, mellyel valósággal odaszögezi őt az oszlophoz. Kezei sem taszítják többé, inkább ölelik, egyre szorosabban, közben pedig visszahátrál az ágyhoz, és rá zuhannak mindketten. Ajkai ekkor eltávolodnak a np ajkaitól,a testétől azonban egyáltalán nem, igaz most a nyakát ízleli meg teljes hosszában, egyre lejjebb haladva, s ezt csak akkor szakítja meg, mikor lehúzza magáról a pólóját.
-Megőrjítesz, ugye tudod? - Suttogja a köldökének, aztán azt is megpuszilja, két keze pedig alulról halad felfelé, végigsimítva azokon a szép hosszú lábakon. Megpróbált jófiú lenni, de tényleg...hosszú percekig ellenállt, de túl ég óta vágyik erre, hogy reális esélye legyen Chloe bájaival szemben. A nadrágját, és a szomszédos ruhadarabokat szinte letépi magáról, mielőtt újra ölelésébe zárná a nőt, hogy egész testével rá feküdjön. innentől már végképp nincs vissza út, és nem maradt egyetlen porcikája sem, ami bánná ezt.

Az éjszaka Maverickkel (mármint az erre kijelölt éjszakai órák) igen heves volt. Persze maga az elfoglaltság is az, de valahogy sokkal... hát mondjuk ki, hisztérikusabb volt, mint Billy szokott lenni. Komolyan kezdtem gyanakodni, hogy már jó ideje nem ad túl sokat az ilyesfajta intim programokra. Amit nem egészen értettem, hiszen neki is fontos volt, hogy mindig a lehető legtöbbet hozza ki magából, ezért aztán minden részletre külön figyelnie kellett. Ez pedig elég alapvető probléma volt. De hát ő tudja. Ami engem illet, én csak örültem neki, hogy végül mégis sikerült gondoskodnom a testem minden igényéről, felkészülve így a következő két hónapra, valamint hogy Maverick nem okozott csalódást.
Mikor megszólalt az ébresztő, azonnal kinyíltak a szemeim. Először is lefejtettem magamról Maverick ölelő karjait, amikkel magához húzott. Nem zavart, már este hozzám gabalyodott, de hagytam mert végül is kényelmes volt, és a szobát sem fűtötték éppen túl. Felültem, és kikapcsoltam a fülsértő pittyegést, majd miután ismét lehúztam magamról a férfi karjait, amivel vissza próbált húzni, kimásztam az ágyból. A fürdőszobát egész pontosan 90 másodpercre foglaltam le, öltözés, pakolás fél perc. Nem nagyon figyeltem oda rá, hogy halkan közlekedjek, így ha Maverick nem kelt fel velem, eddigre már valószínűleg kivertem a csipát a szeméből, de úgy véltem, hogy egy katonai akadémiát végzett embernek nem is illik délig húzni a lóbőrt.
-Köszönöm a közreműködést - álltam meg előtte kisterpeszben, hátrakulcsolt karokkal. - Az éjszaka kielégítő volt és a célnak megfelelt.
Elgondolkodva néztem a férfit, akinek valamiért más elképzelései voltak a szexuális motivációról, mint nekem, de ez is olyasmi volt, amit inkább ráhagytam, hiszen számomra ismeretlen témát érintett.
-Tudod, te valahogy... másmilyen voltál, mint Billy - jegyeztem meg töprengve. - Talán még jobb is. Igen. Határozottan jobb voltál, mint Bily. Tetszett, hogy te tényleg olyan... más voltál. Nem is tudom, ilyen még sosem volt. Erre mondják, hogy szenvedélyes?
A vállamra kanyarítottam a táskámat, és indulni készültem, de még egyszer visszafordultam.
-Tudod, még senkivel sem bújtam össze utána. Kellemes.

Nem gondolta volna, hogy létezik bármi, ami után úgy fogja érezni, hogy két hónap a bolhapiacon, +emellett az, hogy egy cseppet őrült biztonsági cég megbízásában kerülgeti a kilőtt golyókat...na szóval, nem hitte volna, hogy történhet bármi, ami után úgy érzi, megérte mindezt elviselni, de sárkánnyá változni képes társa már az első pillanatban tudta, hogyan lepje meg őt. Nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára ilyen élményben volt része, így onnantól kezdve, hogy hozzáláttak, nincs megállás, sem kegyelem, sem semmi...csak amit a nő mondott. Az éjfélig hátralévő idő úgy illan el számára, mintha csak pár perc lenne, az extra fél óra pedig még gyorsabban, de aztán fáradtan zuhan a hátára, és épp csak ahhoz van elég ereje, hogy hogy izmos karját megfeszítve a testére húzza a nőt, és szorosan magához ölelje ziháló kedvesét, hogy az a vállát használja kispárnának.
Másnap reggel, mikor már tényleg felébred - és nem csak rosszallóan morog a zajra - elégedett, boldog mosollyal nyújtózik ki, de aztán felfedezi, hogy valami nincs rendben, mintha hidegebb lenne. Csukott szemmel kezd kutatni az ágyon, aztán amikor nem találja, már a szemeit is kinyitja, hiába bántja a fény, de aztán csalódottan dúl hátra, mert így sem találja Chloe-t. Egy darabig csalódottan mered a plafonra, de aztán meghallja a fürdőszobából kiszűrődő zajokat, és nyomban felül. Kikelni nincs ideje, hisz a vöröske gyorsabban végez odabent mint ő szokott...már persze, amióta civil életet él, az űrhajón nagyjából ő is hasonló rutint követett, de az már rég volt szerencsére.
-...szívesen... - vágja rá, hisz hirtelen jobb nem jut eszébe, mit felelhetne arra,, hogy egészen kielégítő volt a teljesítménye, de aztán Chloe szerencsére folytatja, és erre már megenged magának egy szelíd mosolyt az bajsza alatt.
-Nos, örülök, hogy élvezted...mondjuk te sem vagy semmi, néha úgy ugráltál, hogy attól féltem, valami nincs rendben, és le akarsz dobni magadról. - Közben ledobja magáról a takarót, és hátat fordít a nőnek ahogy a ruháiért sétál, felfedve a karmolásokkal kidekorált hátát, és csupasz, tetoválás mentes hátsóját. Gyorsan lehajol a cuccaiért, és összepakolja őket egy kis halomba a karján.
-Igen...tényleg kellemes...és egészen hasznos, amíg ott voltál, fel sem tűnt, milyen kényelmetlen az ágy. Nos...
Felhúzza a nadrágját, aztán közelebb lép a nőhöz, olyannyira, hogy lábujjaik össze is érhetnének, ha nem lenne már rajta csizma.
-Szóval...menjünk együtt arra a megbeszélésre? Lassan úgyis ideje részt vennem egyen...
Kezével óvatosan megérinti Chloe arcát, és ha nem ellenkezik, szép lassan lehajol hozzá, és még utoljára megcsókolja őt, mielőtt indulnának.

-Ha le akartalak volna dobni magamról, akkor ledobtalak volna magamról - szögeztem le, hogy biztos lehessen benne, hogy nem ez volt a szándékom. - Bár nem emlékszem rá, hogy ugráltam volna.
Amikor Maverick felállt, hogy ő is felöltözzön, valamiért először egyenesen a fenekére irányítottam a tekintetemet, és annak tetoválásmentes felülete elismerő biccentésre késztetett. De a szemem sarkából valahogy oda nem illő vörös foltokat véltem látni, így a következő célpont már feljebb volt, egészen pontosan a tigrisszerűen barázdált hátán. Döbbent-fájdalmasan szisszentem fel, hiszen nem csak egy kis bőrpír volt, hanem mintha derékszíjjal estem volna neki.
-Elnézést - szabadkoztam, és közelebb lépve hozzá, óvatosan végigsimítottam a háta egy apró, épen maradt részén. - Erre sem emlékszem. Nem szoktam karmolni. És nem is voltál olyan rossz, hogy ezt érdemeld, szóval... nem tudom, mi ütött belém. Sajnálom.
Aztán az ajtóig hátráltam, és úgy vártam rá, hiszen láthatóan ő is csatlakozni kívánt. Csókja elől először hátrahúzódtam, hiszen az éjszakának vége volt, semmi sem indokolt ilyen intimitást, de aztán úgy véltem, hogy ha már így összekarmolásztam, ennyit érdemel engesztelésül.
-Téma lezárva - jelentettem ki végül, majd elfordulva tőle kinyitottam az ajtót, hogy elinduljunk a megbeszélésre.

//Köszönöm a játékot //

-Vagy legalább nem ölelsz olyan szorosan, tudom - feleli mosolyogva - de amúgy nem panaszként mondtam. Kifejezetten tettszett, hogy ilyen aktív vagy.
Amikor öltözés közben meghallja Chloe felszisszenést, nyomban hátrafordul, némi aggodalommal a tekintetében, érintésére pedig felvonja a szemöldökét. Először lövése sincs, miről beszélhet, aztán pedig azon csodálkozik, hogy milyen együtt érző lett hirtelen a csaj. Hozzá tudna szokni mondjuk, hogy így cirógassa, valami eszméletlen rövid idő alatt, de kora reggel ez most egy kicsit furcsa.
-Ugyan, csak egy karcolás....na jó, sok karcolás, de amúgy semmiség, nem is érzem. És egyébként is, aki dögös vörössel kezd, örüljön, hogy ha megússza ennyivel nem igaz? - Kérdi a végén nevetve, és rákacsint a nőre.
-De, ha nagyon ki akarsz engesztelni, legközelebb várj meg a zuhannyal.
Aztán kicsit csalódottan nézi, ahogy elhúzódik tőle a nő, majd kicsit talán túl hevesen öleli magához, amikor meggondolja magát mégis, s még egy utolsó szenvedélyes csókkal levakarhatatlan vigyort varázsol legalább a saját arcára.
-Igenis! - Húzza ki magát, aztán felkapja a pólóját, és a hátára kapja a felszerelését.
-Meg még mit nem...

//Én is köszi, nagyon jó volt

Ide általában egy virágot szoktam rakni, de félek Chloe nem értékelné, úgyhogy tessék, valami más:

Spoiler:

//

//Awary-nak //

Bár az üzlet szépen virágzott és a melóra nem panaszkodhattam, azért az utóbbi időben sokkal óvatosabb voltam, hogy kitől vállalok el munkát, mióta a Holdon, azzal az őrült Preator-ral majdnem megjártam és otthagytam a fogam.
Aztán ott volt Dark Heart-tal való találkozásom, amit egy darabig úgy éltem meg, mint aki az egészet csak álmodta, de mikor végül elhatároztam magam, hogy kipróbáljam, rá kellett döbbennem, hogy tényleg megtörtént és most már nem akadályoz semmi, hogy emberként járjak az emberek között. Az árra, amit ez a nagyhatalmú lény szabott érte, nem is akartam gondolni, reméltem, hogy talán nem is lesz igaz, nem fog majd rajtam az "átok", de ez csak olyan önámítás volt részemről, hiszen ha az egyik igaznak bizonyult, akkor erre is számíthatok.
Ezek a gondolatok jártak most is a fejemben, ahogy az egyik sarokasztalnál, egyedül iszogattam a sörömet. Még volt egy kis időm, míg befejezik a rakodást és megérkezik az egyetlen igazán értékes doboz, ami a lényeg lesz a szállításban.
Intettem a pultosnak, hogy hozzon még egy üveggel.

A kocsmában a szokásos késő esti hangulat uralkodik. Részeg emberek kiabálása, ahogy megpróbálják egymást túlharsogni. Bill hangos üvöltése mikor törik a pohár, a füst mely ködössé varázsolja a helyet. S tökéletesen alkalmassá arra, hogy csak kevesen vegyék észre, mikor egy-két dolog gazdát cserél, köztük a pénzzel. Sokan mások, csak „barátian” csevegnek egymás vállát lapogatva, de persze az alkoholtól gőzős tudattal kitudja, meddig marad ez így. Talán egyedüli a teremben az a férfi, aki egymaga iszogatja a sörét. Csípni épp nem csípi mások szemét, bár, néhányan érdeklődő pillantásokat vetnek rá. S nem lehet tudni, hogy ez meddig marad így.

Mathias kényelmesen iszogatja a sörét, és még a másodikat is élvezheti, amit a - szokásához híven most is morgó - csapos elé rakott. De már nem sokáig. Még a felénél sem jár, mikor látása ki-ki élesedik. Bár ezt annyira nem érzékelheti, hisz a mora képességeit nem vette el DarkHeart. Azonban látása megváltozik, másképp érzékeli a külvilágot és hallja a hátérben a ricsajt. Azt érezheti, mintha szemeit belülről nyomkodná valami. Testébe feszítő fájdalom nyilall, amelyet először a mellkasában érez. Ám a következő már sokkal erőszakosabb lökés belülről, a fájdalom ezúttal sokkal kiterjedtebb. Végig szánkózik a zsigerein, a csontjai egyenesen a gerincébe hasítva. Talán ehhez fogható fájdalmat még nem érzett a mora, ha csak épp valaki nem próbálta meg élete során felnyitni a mellkasát és ezzel egy időben kitépni a gerincét a helyéről. A fájdalmai igen rövididőn belül, de egyelőre még csak hullámokban gyötrik a férfit.

DarkHeart ajándékának fizetségét ma este kezdi el, Mathias leróni. Talán a sors iróniája, hogy a várt fontos szállítmánynak napján kezdi el megszenvedni. Vagy csak a mindent tudó, látó DarkHeart akarta így? Vagy csak a legenda valóban beteljesedni látszik? A képzelet, írók és tudósok álltál is megformált, taglalt, annyi évig kutatott mitikus lény valóban létezik? Hisz most telítődik a hold a Földről szemlélve. Vagy ez is csak a véletlen műve? Akár hogy is legyen, a férfin áll a döntés; Elhiszi-e, hogy nem csak az ajándékot kapta, hanem a fizetséget is le kell rónia? Marad, legyintve, ámítva magát, hogy majd elmúlik és különben is fontos dolga van, vagy pedig elhagyja a helységet? A döntés, mint útja előtt is, most is Mathias kezében van. A különbség annyi, hogy jelenleg az idő sürgeti, és ha nem dönt, vagy sokáig vacillál… nos, talán DarkHeart az egyetlen aki tudja, hogy mi történik akkor, mert még az Űristen sem tudná megmondani.

Nem foglalkozom az időnként rajtam végigsöprő tekintetekkel, sem a mogorva csapossal, hiszen egyrészt van kellő tapasztalatom és erőm, hogy megvédjem magam, másrészt, nem sokára amúgy is indulni készültem, így aztán továbbra is nyugodtan kortyolgatom a második üveg italomat.
Aztán mintha valami kezdene megváltozni körülöttem. Bár eddig sem panaszkodhattam a látásomra, de most különösen élessé válik számomra a környezetem, ráadásul, úgy érzem mintha valaki belülről akarná még jobban erőltetni a szememet és ez a nyomás egyre fokozódik. De ez csak a kezdete az egyre másra jelentkező, a testem szinte minden porcikáját elborító fájdalom hullámnak, ami a mellkasomban és a gerincemben tetőzik és bár mora lévén elég jól viselem a fájdalmat, most mégis összecsikordulnak a fogaim igyekezetemben, hogy nem üvöltsek fel.
Mivel a gondolataim éppen a legendás hajó körül forogtak, mielőtt lecsapott rám ez a furcsa kín, óhatatlanul felmerül bennem, hogy csak nem pont most válik valóra annak terhe, hogy megfizessem kapott ajándék árát. Ez nem lenne jó alkalom, hiszen egy zsúfolt helyen vagyok és bár igazán nem hittem a dologban, azért úgy terveztem, hogy ha mégis valóra válik, akkor azt a pár napot az űrben fogom tölteni, egymagam, a hajója magányába zárva.
Mivel a fájdalom egyre hevesebb és szűnni nem akaró rohamokban érkezik, a félelmem is növekszik ezzel kapcsolatban. Bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez megtörténhet, úgy döntök, hogy jobb a biztonság. Pénz dobok az asztalra és szinte rohanvást távozok a helyiségből, ki az utcára, majd minél gyorsabban a kikötő felé veszem az irányt.

//folytatás: Hunter Street //